Az jutott eszembe, hány hibát követtem már el életemben. Olyan hibákat, amiket megbántam, nem úgynevezett “szerencsés hibákat”. Szerintem megszámolni sem tudnám. Annyiszor estem el, és legtöbbször azt hittem, nem is tudok felállni. De kijavítottam, megbántam a hibáim, és így most itt vagyok ahol vagyok. Visszagondolva úgy látom, hogy jó, hogy elkövettem őket, még akkor is ha akkor fájt. A hibák erősse tettek.
Ezek részei az életünknek, Sokszor talán egyszerűbb, ha megragadunk egy helyen, és természetesnek vesszük, hogy “rossz emberek vagyunk”, hibát követtünk el. De ez nem egészen így működik. Ha elkövetünk valami rosszat (szándékosan vagy nem szándékosan), nem jelenti azt, hogy az egész jellemünk olyan. Mindenkiben van valami jó, úgy hiszem, senki sem születik rossznak. Az élet hozza úgy, hogy azzá válik. De ha el is botlunk, ezek az elbotlások nem azt jelentik, hogy mi rossz embernek születtünk.
“A hibáink nem leírnak minket, hanem formálnak, hogy jobbak legyünk” (Demi Lovato: Staying Strong)
“Gyerünk, ess el. A padlóról másképp néz ki a világ” (Oprah Winfrey) Milyen igaz ez! Minden botlás után a padlón végezzük. Onnan látjuk, mi az amit rosszul, mi az amit jól csináltunk, és legközelebb nem tesszük. Így formálnak minket a botlásaink. Ahogy a mondás tartja: minden ember saját kárán tanul. 
Én rengeteget tanultam, elbotlottam, elestem, mire odáig jutottam, ahol vagyok. Nem könnyű az élet. De ha kitartóak vagyunk, és nem hagyjuk el magunkat, akkor mindig minden a helyére kerül.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: