Palacsinta nap, azaz Pancake-Day

Képzeljétek, pár napja meghívtuk egy kedves barátunk, hogy ma ebédeljen nálunk, mivel már ő is meghívott magához ebédre. Kérdeztem, van-e valami különleges, amit enne, és mivel ő angol, így lelkesen azt válaszolta: gulyást szeretne enni! 🙂 Mert az magyar. 🙂 Oké, mondom, legyen. De mit csináljak desszertnek, mert valami desszert is kell. Hát kitaláltam, hogy palacsintát fogok sütni, mivel az itteni palacsinta az nem olyan mint az otthoni. 

El is érkezett a mai nap, kész lett a gulyás leves, és nem is gondoltam volna, de nagyon nagy sikere lett, meg kért is belőle, hogy vihessen haza, ha maradt még. 🙂 Ezután én elmentem megsütni a palacsintát, a férjem és kedves vendégünk addig beszélgettek, jó volt a hangulat, a konyhából néha én is bekapcsolódtam a beszélgetésbe mialatt sütöttem a palacsintát. Hamar kész is lett, tettem hozzá többféle tölteléket (kakaó, csokipuding, baracklekvár, fahéj, vaníliacukor és szirup), és úgy döntöttem, hogy mindenki saját maga kiválasztja a tölteléket és elkészíti magának, így a vendégünk is látta, hogy hogy is működik ez. Nagyon ízlett neki. Miközben ettünk, mesélte, hogy itt Angliában van egy úgynevezett Pancake-Day, vagyis egész nap palacsintát sütnek illetve esznek. Aztán ahogy behatárolta az időt, hogy mikor van, kiderült, hogy nálunk ez a húshagyó keddnek felel meg. Itt a lényeg, hogy a 40 napos böjt előtt összeszedtek minden tojást, lisztet, vajat, cukrot, hogy a böjti időszak alatt semmi se kísértse őket, és persze hogy egyenek egy jót mielőtt a 40 napos böjt elkezdődik.

Kicsit tovább kutattam és az egyik oldalon (mindmegette.hu) ezt találtam: “Itt, Angliában kapcsolódik hozzá egy sajátos verseny, amit talán “palacsintafutásnak” fordíthatnánk (pancake race). A hagyomány elég régre nyúlik vissza. Úgy tartják számon, hogy 1444-ben egy Olney nevű faluban (ami még ma is létezik), egy szorgos és kissé szétszórt háziasszony úgy elmerült a palacsintasütésben, hogy megfeledkezett a miséről. Csak a harangszó juttatta az eszébe. Akkor aztán szaladhatott, hogy odaérjen! Úgy sietett, hogy a palacsintasütőt is elfelejtette lerakni: futott végig a falun serpenyőstül, palcsintástul. Ennek emlékére rendeznek ezen a napon országszerte futóversenyeket, melyen a résztvevők kötényben, serpenyővel a kezükben, palacsintát dobálva vesznek részt.”

Hát igen érdekes volt, örülök, hogy meghívtuk magunkhoz ebédre ezt a kedves barátot, már csak ezért is megérte. Mindig tanul az ember valami újat arról a helyről, ahol él. 🙂 🙂