Van olyan, hogy “szerencsés hiba”?

Azon gondolkodtam hazafelé a buszon, hogy vajon van-e olyan, hogy az elkövetett hibánkért később hálát adunk az égnek, mert elkövettük, mert jól sült el a végkifejlet? Amikor a hiba szót hallom, akkor nekem csak a negatív oldal jutott eszembe, az, hogy ha valamit elszúrunk, akkor azt kívánjuk, bárcsak ne követtük volna el, és azt mondogatjuk “hú mekkora barom vagyok!” Velem ez már előfordult. De most, hogy jobban belegondoltam, igenis van olyan, hogy “szerencsés hiba”. Igenis előfordulhat, hogy elkövetünk valamit amit először hibának gondolunk, de később rajövünk, hogy ez nem is hiba, és de jól tettük, hogy megtettük. 

Erre mondom a legjobb példát, amit még csak filmekben, de láttam már ilyet: a fiatal nő éppen elakarja vetetni a gyermekét, abortuszra készül, mert nem akar még gyereket. Nem az anyagiak miatt, hanem csupán azért mert a buli, a haverok és munka fontosabb, és ebbe nem fér bele egy baba. Nagyon bánja már, hogy részegen feküdt le valakivel, akit nem is ismert, és abból lett ez a baba, akit most elvetetni készül. De egy barátnője lebeszéli, mondva, hogy ne tegye, és segítenek majd neki, meg nem a baba tehet róla (ami igaz). A nő meggondolja magát és megtartja a babát. Amikor megszületik és a karjaiban tartja gyönyörű gyermekét, akkor is döbben rá, bár hiba volt részegen, védekezés nélkül szexelni, de az mégnagyobb hiba lett volna, ha elveteti, mert egy csodát tartott a karjaiban.

Szóval azt gondolom, mondhatjuk, hogy a kisbaba egy “szerencsés hiba” volt. Bár az anyuka hibát követett el először, de mégis élete legboldogabb napja volt, amikor a kisbabája megszületett.

Úgy vélem, hogy “szerencsés hibát” mi is hozunk/hoztunk az életünkben, lehet hogy nem is egyet. Lehet, hogy sírtunk az elején, amiért elkövettük, de talán nevettünk a végén, mert megtörtént. Szerintem ez egy jó dolog. Így erősödik az ember az életben, így szerez tapasztalatokat, lesz bátrabb és bizakodóbb a jövővel szemben.