Magyarországon jártunk…

• Jane T
• 2014/07/05

Hát gyerekek, egy  két hetes, izgalmakkal teli nyaraláson vagyunk túl, úgyhogy most erről írnék Nektek. Június 22-én este 8-kor landoltunk a Budapest Liszt Ferenc Reptér 2-es Termináljánál. A szülők (férjem szülei) már vártak minket. Innen kb két és fél, 3 óra kellett a haza úthoz, szóval este 11-re értünk haza, Zombára. Igen fáradtak voltunk, úgyhogy nem sokat ettünk, csak pár falatot, aztán már mentünk is aludni. Másnap jöttek az én szüleim, a kishúgom, a nagyik is, és tartottunk egy közös családi ebédet. Minden nagyon fincsi volt. Aztán volt ping-pong meg foci is, de buborékfújósat is játszottunk. 🙂 🙂

A rákövetkező héten az én szüleimnél voltunk, ott is tartottunk közös ebédet férjem szüleivel, grilleztünk, játszottunk, húgom és én megtartottuk az évi rendes pizsi partit, ami több estén át tartott. 😀 😀

Sok barátot is meglátogattunk, rokonokat, nagyikat egyaránt. Július 1-jén jöttek sógórnőmék is (akikkel amúgy együtt lakunk itt kint), és így pár napot együtt voltunk otthon. Visszautazásunk előtti nap tartottunk egy ebédet, ami különleges volt, hiszen nagy esemény történt a család életében: sógornőm és párja eljegyezték egymást. Mind nagyon örültünk neki. 🙂 🙂

El akartunk menni strandolni egyet, de sajnos ez a 13 nap kevés volt rá. De azért annyira nem bánjuk, hiszen látthattuk a családtagjainkat, együtt tölthettük ezt az időt, még ha nem is volt sok.

Nemsokára ismét tervezzük a hazautat, de meg kell még nézni, hogy hogy lennének a legkedvezőbbek a repülőjegyek.

Egyébként a repülőút csodálatos. Én először féltem, de most már nem. Ahogy egyre többször repülünk, úgy egyre jobban élvezem majd. Mikor jöttünk visszafelé Manchesterbe, gyönyörű tiszta volt az ég, majd a képeken látjátok 😉 Csak ajánlani tudom, hogyha egyszer megtehetitek, akkor semmiképp se kocsival menjetek vagy busszal, ha mehettek repülővel is.

És nem kell foglalkozni az olyan idiótákkal akik azt mondják, hogy “nem félsz a repülőtől? az letud ám zuhanni!” Nekem mondtak ilyet páran, hát annak csak annyit mondtam: ****** (és akkor mindenki gondolja ide amit szeretne, de el lehet képzelni). Hát engem senki se ijesztgessen, mert azt hiszik vicces ám, de nem.

Szóval összegezve: csodás útunk volt, jól telt ez a 2 hét, és repüljetek bátran ha megtehetitek. 😉 🙂