Az életem semmi lenne Nélküled

Az emberi kapcsolatokon elmélkedtem. Annyiféle kapocs fűz minket annyiféle emberhez, hogy talán nehéz is megszámolni. Hiszen vannak ismerősök, barátok, legjobb barátok, rokonok, azokból is közeli meg távoli, illetve a család: apa, anya, gyerekek, férj, feleség. A lista hosszú… Még Facebookon is tudod rendszerezni az ismerőseid ilyen szempontok szerint: vannak ismerősök (acquaintances), vannak barátok (friends), közeli barátok (close friends), illetve hozzáadhatsz embereket a rokonsághoz (apa, anya, testvér). Ez is mutatja, az ember igényli a társaságot, és szüksége van ezekre a kapcsokra az életében. 

Nekem nagyon régóta van egy ember az életemben, akihez olyan szoros kapocs fűz, hogy már nem tudom elképzelni Nélküle az életem. Azt gondolom, sokunknak van ilyen személy az életében. Kinek a testvére, kinek egy barátja… Nekem a férjem, akinek 2 év 1 hónap és 15 napja mondtam ki a boldogító Igent. Már azelőtt is régóta ismertük egymást, ő udvarolt nekem, és 2011 augusztusban kérte meg a kezem. Tudjátok nagyon boldog voltam, hogy megtette ezt a lépést. És ez a boldogság máig is tart. Mert bár néha akadnak problémák, veszekszünk, de mindig kibékülünk. Sosem fekszünk le úgy aludni, hogy összevesztünk. Azt gondolom, ez igen jó dolog a házasságban.

Az emberek gyakran mondják, hogy “az nem igaz, hogy nektek ilyen jó a házasságotok”. Csak mert látják, hogy boldogok vagyunk. Én nem is állítom, hogy tökéletes. Sosem mondtam. Viszont ha problémánk akad, azt mindig megtudjuk oldani, nem veszünk még azon is össze… mert akkor vita vitát szül.

Egyetlen emberi kapcsolat sem tökéletes, legyen az akár testvérek közt, vagy éppen egy férj és feleség kapcsolata. Érdemes sorolni a hibákat? Nem hinném… napestig tartana, és csak feszültséget szül. De a kapcsolat szép oldalát mindig jó dolog felidézni, legyen az bármilyen kapcsolat. Hogy másik példát hozzak fel: volt, hogy veszekedtünk az öcsémmel (általános program volt otthon), de aztán azért mindig előjött, hogy “de emlékszel, hogy ez meg ez milyen jó volt?”

Tudom, ezek talán sokaknak semmitérő gondolatok lesznek, és igen, le lehet fikázni engem, mert én mindig próbálok mindent nyugodtan megoldani, és ezért jó a házasságom. Már sokan megtették. De hát nem érdekel. 

Azt viszont tudom, hogy elképzelni sem tudnám az életem Nélküle, a férfi nélkül, aki jóban-rosszban ott van velem. Fogta a kezem, amikor kiderült a rosszindulatú daganatom, ott volt amikor műtöttek és amikor felébredtem az altatásból. Velem volt a sugárkezelések során, és vigasztalt telefonon, ha nem tudott mellettem lenni. Olyan utat járt meg velem, amire nem biztos, hogy mindenki képes. És ami a legfontosabb, segít, hogy megküzdjek az állandó betegségemmel, az epilepsziával, és minden reggel erőt ad, hogy kimásszak az ágyból.

Nem hinném, hogy tovább sorolnom kéne, miért érzem magam a leghálásabb embernek a Földön…Leírtam az indokot, és úgy gondolom, jogosan vagyok hálás és mondom azt, hogy igen, az életem semmi volna, ha Ő nem lenne velem.