Sokszor olyanért kérünk bocsánatot, amiért nem kell, olyanért amit el sem követtünk. 
Mindannyian megtesszük ezt például ha valaki nekünk megy az utcán, sokszor kérünk bocsánatot, pedig nem is a mi hibánk volt… Csak próbálunk udvariasak lenni. De amikor folyamatosan olyanért kérsz bocsánatot, amit el sem követtél, akkor azzal csak hiteted el magaddal, hogy minden a te hibád, és nincs helyed sehol. Pedig ez nem így van.
Mindenki megérdemli a helyét a Földön, és nem kell bocsánatot kérned mert létezel…Azt gondolom, ha folyamatosan mindeért mondjuk, hogy “bocsi, bocsi, bocsi” akkor azzal csak magunkat ássuk egyre mélyebbre. Amit én már megtanultam, hogy sose kérj bocsánatot, ha nem a te hibád. Én sosem udvariaskodom, hogy “jaj, de kérj bocsánatot, legyél te az okosabb”. Nem. Ami nem az én hibám, azért nem alázkodom meg. Ezzel csak kirakok magamra egy “bocsánat, hogy létezem” táblát. Én akkor kérek bocsánatot, ha elkövettem valami rosszat. Azt viszont mindig elismerem ha rosszat tettem, és azért elnézést kérek. Tudom, sokan azt gondolják “mekkora érzéketlenség és bunkóság ez már!” Nem hinném… Ez csupán annyi, hogy megtanultam hogy nem kell magam alatt vágni a fát, ha nem akarok leesni róla. “Soha ne kérj bocsánatot, mert létezel..
.Légy büszke arra, ahol vagy és arra, amekkora utat megtettél. Pontosan ott vagy, ahol lenned kell.” (Demi Lovato: Staying Strong)
J
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: