Ma egy olyan dolgot tapasztaltam, ami arra késztetett, hogy elgondolkodjak az élet értékén. Reggel dolgozni indultam, és amikor a városközpontba értem, láttam mentőt, meg rendőröket. 
Aztán láttam, mi történt: egy embert elütött a villamos. Magát az esetet nem láttam, csak azt, hogy takarítanak (vért) és megkérdeztem, hogy mi történt. És akkor elgondolkodtam: az emberek zenét hallgatva, füldugóval a fülükben cirkálnak a villamos síneken, mivel a központban így mennek a sínek, és nem is figyelnek arra, hogy jön-e valami jármű. A villamos vagy a busz pedig dudálhat ész nélkül, ha az ember meg nem hallja meg, akinek 200-as hangerőn megy a fülében a zene. Ezek az emberek magyarán le se szarják, ha elüti őket valami, és ez netán az életükbe kerülne. És ez bosszantó. A mai baleset után az emberek ugyanúgy rohangáltak a sínek között. Amikor nincs baj, akkor senkit nem érdekel a veszély…de ha bajban van, azonnal kapálódzik, holott tudja, hogy meg lehetett volna előzni bajt. Én bízom abban, hogy akik látták ma a balesetet, azok tanultak valamit. De legfőképp az áldozat (ha életben maradt). 
Vigyáznunk kell magunkra, mert az életünk drága kincs, ha egyszer elvesztjük, akkor az nem olyan mint egy tárgy, hogy veszek másikat. Az életet nem tudjuk visszavásárolni, sem kölcsönvenni egyet, ha elveszett, akkor nincs többé, és ezzel nagy bánatot okozunk a családnak. Ne okozzunk kárt magunkban. 
Minden emberi életnek, egyénnek meg van a maga szépsége, és ez kell, hogy a szemünk előtt legyen. Vigyázzunk a magunk és mások testi épségére.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: