Barátság…az élet sivár barátok nélkül.

Elgondolkodtam, hogy mi lenne velem, ha nem lennének a barátaim. Ha nem tartanám a régi barátokkal a kapcsolatot, és nem próbálnék meg újakat szerezni. Egyszerűen üres lenne az életem. Amikor külföldre költöztünk, egyszerűen nehezemre esett új barátokat szerezni, mert képtelen voltam átlendülni a régi dolgokon, és újba kezdeni. Nehéz megtenni, ha teljesen új a környezet. De aztán eltelt egy bizonyos idő, és sokminden változott. Rájöttem, hogy szükségem van barátokra, hiszen sokan megpróbáltak velem barátkozni, jót akartak nekem, de én nem fogadtam azt valami jól. De valahogy nem volt jó, úgyhogy változtattam rajta. Mára már elég sok baráttal gazdagodtam, akik szeretnek. Nem egyszerű barátokra lelni akkor, ha a múltban folyamatosan csak csalódás ért, és akiket barátaidnak hittél, becsaptak. Talán ez a legfőbb oka, sőt biztos, hogy ez, hogy nagyon nehezen barátkozom. Először azt gondoltam, hogy ez jó dolog, meg hogy nem állok csak szóba úgy akárkivel…de egy idő után kezdtem magányos lenni, és nem elég az ha csak a Facebookon társalgok a régi barátokkal és itt pedig egyetlen ember, akit a barátomnak mondhatok, az a párom. Valahogy magányos voltam…néha még most is. Mert mindenkinek kellenek barátok, véleményem szerint. Az ember társas lény, és ha nincsenek barátai, akikre számíthat, akkor annak nincsenek jó következményei. 

Szóval… Hamar rájöttem milyen magányos vagyok, úgyhogy tenni kellett ellene valamit. Úgy érzem mára már sokkal de sokkal jobb a helyzetem, mint amikor kijöttünk. Nem szeretném, hogy olyan legyen, mint régen. Ha az embernek van egy vagy több barátja, akivel megoszthatja az élete eseményeit, élményeit, akivel együtt tud örülni, sírni, nevetni, akinek elmondhatja örömét, bánatát, akkor minden más, mindent másképp lát. 

“A barátok örömet szereznek egymásnak, biztatnak és támogatnak. Erről ismerszik meg egy jó barát.”
(Így jártam anyátokkal c. film)