Jelentem, itt vagyok!

Már egy ideje nem írtam… Sajnos… Mivel eléggé nagy rohanás most az életem, így elég nehéz mindent megcsinálni, amit szeretnék. Sajnos nem sikerül mindig. Újabban rendezgetem az életem kis fonalát, és elég jól haladok vele: ami nem kell, azt kidobni, csak azt megtartani, amire tényleg szükségem van. A “Káosz rendetlenség” posztomban kezdtem el erről írni. Az a rendrakás, amit akkor elkezdtem, az jelentem, nagyon jól halad, és lassan de biztosan helyre áll a rend. Mivel a rendezgetés már ilyen jól halad, kezdem érezni, mennyire változom… többet beszélgetek emberekkel, például, ami nálam nagy szám. 🙂 Rájöttem (bár előbb tettem volna), hogy ahhoz másokat igazán szeretni tudjak, vagy legalábbis megkedvelni, ahhoz először magamat kell szeretnem. Ha magammal nem vagyok barátságban, akkor másnál sem tudom elérni, hogy kedveljen. De ez megváltozott, és látom, hogy egyre többen keresik a társaságom, ami jó. 🙂 Mostanában kezdem érezni, hogy végre igazán pozitív tudok lenni, ami jó. Mert ugye ez kell… és végre valahára én is elértem ezt. Tudom, talán sokaknál nem nagy szám, de nálam igenis az, és az pedig főleg, hogy vannak barátaim, akik velem örülnek. És ez jól esik. 

Amit igazán megtanultam ebből az egész történetből:

1. Ahhoz hogy elérd, hogy mások szeressenek, először magadat kell szeretned.

2. És hogy magadat szeretni tudd, tégy rendet magad körül. 🙂

Tudom, talán elég furcsán hangzik mindez, de én ezeket nagyon jól megtanultam, és nem fogom elfelejteni.

J