Hol is kezdjem… Eléggé inaktív voltam mostanában, mind az írásban, mind más téren. Nem nagyon tudtam koncentrálni a dolgaimra, illetve még mindig gyötör a reggeli hányinger. Már a 10. hétnél járunk, úgyhogy remélhetőleg ez hamarosan csökken, majd szépen elmúlik.
WeHeartIt
De hogy a tárgyra térjek: Miért voltam ilyen inaktív? Hát teljesen felborultam. Totálisan. Elszállt minden ihlet, nem tudtam írni egyetlen sort sem. Neki álltam jó párszor, de csak néztem az üres képernyőt… Ha rövid akarnék lenni, akkor lezárnám most azzal, hogy ez a “Kismama agy”. De nem ezt teszem. Lássuk csak, kezdő, illetve haladó kismamák, ismerősek a következő szituációk?
1. A használt tányért a szemetesbe dobom a mosogató helyett.
2. A cipőmet a nappaliban hagyom az asztalon, a kávémat meg a földre teszem.
3. Sapkában mászkálok órákig a lakásban, mire rájövök, le kéne vetni, mert már nem megyek sehova.
4. Bekapcsolom a mikrot, de nem rakok bele semmit.
5. A tiszta tányérokat a hűtőbe teszem a szekrény helyett.
6. Ha meglátok egy kisbabát, vagy csak babaruhákat, hangos kuncogásban török ki, és gügyögni kezdek (jaj de kis cukimuki nyuszimuszi icipici babuciiiii).
… és még sorolhatnám. Ismerősek valakinek ezek az agymenések? Hát velem most ezek történnek, történtek. Mintha elvesztettem volna a régi eszem, és kaptam volna helyette egy újat, egy kismamásat.
WeHeartIt
Abban a pillanatban, ahogy egy új élet fogan bennünk, az agyunk, a szemléletmódunk is átformálódik, szerintem. Talán ez elengedhetetlen ahhoz, hogy később eredményesen teljesítsünk, mint anyukák? Nem tudom. Abban viszont biztos vagyok, hogy ez fenekestül felforgatta az életem. Akárhányhányszor történik valami “agyfelfordulás”, mindig mérgelődök, de aztán rájövök, hogy nem is történhetne velem ennél csodálatosabb dolog. 🙂
Kommentek