Hát végre itt vagyok. Tegnap beszerelték az internetet, ami persze egy darabig nem működött rendesen, mert a skype az pocsék volt (de hát miért is legyen már jó?). De aztán végre megjavult, valamilyen oknál fogva, lehet csak be kellett melegedjen, vagy tudomisén. 🙂 Szóval ma reggel, miután férjem elment dolgozni, úgy döntöttem, hogy írni kezdek, ugyanis van miről (készüljetek a poszthegyekre) 😀 . A lényeg, hogy már régen tervezgettük, hogy külön költözünk sógornőméktől, hiszen velük éltünk együtt. De mivel babát várunk, és ők is babát várnak, ezért most már mindeképp eljött az ideje, hogy külön váljunk. Én azt gondoltam, nem fog ez annyira megviselni. De két és fél évig éltünk együtt, és valahogy jobban megviselt, mint azt vártam, mert hiányoznak. Persze ez az élet rendje, és tudom, hogy megszokom majd, csak nehezebb, mint gondoltam. Mert nem szeretem a változást. Sőt, utálom. Lehet, hogy idiótán hangzik, de én pont az vagyok, aki a megszokások híve, nincs nagyon ínyemre kipróbálni új dolgokat, mert nem ismerem őket, és nem tudom, jók-e. Pl: újfajta étel, vagy ital, amiért mindenki odavan, de valahogy én nem akarom. Ez valami berögződött izé nálam… nem tudom. Szóval, ez a változás kicsit sok volt így egyszerre, de elhatároztam, hogy igenis jól fogom viselni. Hiszen már Babó is úton van, vigyáznom kell rá. Ő megváltoztatja az életünket, és szerintem a költözés az egyfajta felkészítő nekem erre a nagyobb változásra. Azt hiszem, már írtam róla, hogy a változás jó dolog. Igen, néha kell, ezért próbálok én is minél pozitívabban hozzáállni.
WeHeartIt
Persze nagyon fárasztó. Mint kismamának, főleg. Pakolászni, takarítani, mindent a helyére tenni. Sok. A párom egész nap dolgozik, ami normális, így aztán amennyit tudok, megcsinálok, ami nem megy, azt együtt. Így lassabban haladunk, de hát ez van. Mostanában elkezdtek bedagadni a lábaim, pontosabban a jobb lábam csak, így aztán 10 percenként le kell ülnöm, pihenni, aztán folytatom. Amikor férjem hazajön, akkor pedig együtt pakolunk. Ő segít mindenben, pedig tudom, ő is fáradt. De hát mindezt muszáj megcsinálni, mert másképp sosem leszünk kész.
Amúgy nem valami nagy a lakás, 1 nappali, 1 nagy szoba, 1 kis szoba, 1 fürdő és egy kis konyha van. Na meg a közlekedő. De nekünk pont elég, takarítás szempontjából tökéletes, meg olyan kis barátságos, csendes. Nekünk pedig ez kellett. Persze azért hiányolom a régi házat is, de hát ez természetes még, azt gondolom. Majd idővel elmúlik.
Hát ennyit erről a változásról az életemben. Bízom benne, hogy hamarosan majd azzal a poszttal szolgálhatok, hogy végre rend van a lakásban. 🙂 Addig is szépséges napot!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: