3. hét, azaz ‘Jó ég, tényleg anya lettem!’

Amikor megszületik az első baba, a szülők talán először még fel sem fogják igazán, hogy szülők lettek. Úsznak az örömmámorban, minden a baba és körülöttük forog. 

Hát ez történt velünk is. Az első három hét csak úgy elrepült, észre sem vettük. Itt volt az egész család három hétig, teljesen megtelt élettel a lakás, hiszen plusz három fővel gyarapodtunk erre a három hétre, és ugyebár megérkezett a mi kis picurkánk. 

Aztán vasárnap reggel a család visszarepült Magyarországra, és este már ketten fürdettük meg Áront. Azonban hétfőn délután a férjemnek ismét munkába kellett állnia, szóval estére egyedül maradtam. Nagyon kétségbe estem. Hogy fogok egyedül is boldogulni, mi van ha sír és nem tudom megnyugtatni, mi van ha véletlen kárt teszek benne, vagy egy pillanatra egyedül hagyom, míg mondjuk elmegyek wc-re. Annyira bepánikoltam, hogy konkrétan nem mentem el wc-re, ott üldögéltem az alvó baba mellett. Este már fürdés után osontam el a fürdőbe kb 1 percre, de az ajtót nyitva hagytam. Tudom, rögeszmésnek tűnhetek most sokatoknak, de ő az első babánk, még sosem neveltem gyereket, szerintem érthető ha az ember pánikol, főleg ha a születéstől 3 héten át volt segítség, aztán meg hirtelen semmi. Persze anyunak köszönhetően jól megtanultam hogy kell fürdetni, pelust cserélni, büfiztetni…stb. De az mégis más ha ő ott van veled, vagy ha egyedül vagy. Hiszen azt nem várhattam el, hogy a férjem még tovább itthon maradjon, hiszen valakinek el kell tartania a családot. Ő persze maradt volna még, hiszen nagyon jó apuka, segít amiben tud, éjjel is felkel ha szükséges. 

Most jött el számomra az az időszak, amikor ráébredtem, tényleg édesanya lettem, szülő, aki felelős a gyermekéért. Most már hivatalosan is elmondhatom, hogy:

– nem telik el nap úgy, hogy ne hangozna el a mondat: “nah, már megint folyik a tejem”. 🙂

– majdnem minden felsőmön akad valamilyen minta, legyen az nyál, tejfolt vagy akár pisi.

– megtanultam egy kézzel is különféle tevékenységeket, mint pl öltözés, vetkőzés, ennivaló készítés, stb.

De most már nem mondhatom el, hogy:

– nincs olyan, aki le se kakálja amit mondok. Ugyanis kisfiam nemcsak lekakált, de le is pisilt már, szóval egy szavam se lehet 😀 😀

– jaj, már megint egyedül kell a városba mennem. Ugyanis most már Áron mindig jön velem, ha Apa dolgozik. 

– állandóan jó illat van a lakásban. Hiszen néha (napjában többször is) “kellemes” kakaszag veszi át az uralmat. 😀

Hát így vagyok én, mint kezdő anyuka. Göröngyös az út, de megéri. 🙂