Hét hónaposak lettünk. Ugye hogy repül az idő? Csak úgy száguld. Amikor még pár hetes volt, mindig mondogattam, jaj hogy repül az idő, egyszer csak azt vesszük észre, hogy már talpra áll, mászik. És tessék! Tényleg így van. Március elsején állt először talpra, de előtte már kúszni is tudott, most pedig már lassan a kúszást felváltja a mászás. Úgy közlekedik a nappaliban mint egy rakéta! 😀
Négy és fél hónapos kora óta eszik szilárd ételt, adok neki püréket, mindenfélét. Eddig mindent megevett, a répával voltak kezdetben gondok, arra fintorgott. De most már azt is megeszi.
Visszatérve erre a mászás talpraállás témára. Amikor először állt talpra, megijedtem. Azt gondoltam hogy jó ég ez túl korai még. Féltem, nehogy valamit korán csináljon és baja legyen. Aztán többen voltak a “tökéletes anyukák” akik meg letámadtak hogy biztosan erőltetem a gyereket. De nem! Mindent saját maga csinál. Hogy megnyugodjak, megkérdeztem egy védőnőt és a háziorvost is hogy nem baj e ha már ilyen korban fel tud állni kapaszkodva, meg kúszik mászik. De megnyugtattak és azt mondták, sok kisbaba van aki ilyen korban csinálja ezeket sőt előbb is. Amíg saját maga csinálja addig nincs gond, hiszen azt jelenti hogy az izomzata és a szervei készen állnak. Na most megnyugodtam. Bár néha most is ijesztő, ha felkapaszkodik valahova. Hadd meséljek el egyet az ijedős anyuka sztorikból: március elsején állt fel először. Aznap Apa lejjebb tette a kiságyat, nehogy baj legyen. Másnap reggel Apának korán el kellett mennie elvinni a kocsit szervízbe, mi még aludtunk. Egyszer csak nagy sikítozásra keltem. Áron felkapaszkodott a kiságyban és ott toporgott, nevetett hangosan, meg sikítozott, gondolom hogy megmutassa mit tud, hiszen még neki is új a dolog. Én meg lefagytam totálisan. Lassan felültem az ágyban és csak ennyit bírtam kinyogni: “Maradj úgy, mindjárt kiveszlek!” Gondolhatjátok hogy megijedtem. Nekem ez iszonyat fura, hogy csak most töltötte a 7. hónapot és már ennyit tud. Persze a dokink mondta, hogy nem kell csodálkozni, hiszen járunk vele úszni hetente, és az sokat segített neki hogy erősödjön a háta. Oké köszi…nekem így is szokatlan még. Persze iszonyat büszke vagyok rá, félreértés ne essék, csak ő első gyerek, nincs még tapasztalatom, hogy mi az ami normális és mi az ami nem.
De bízom abban, hogy mire betölti az egy évet, addigra lassan mindenhez hozzászokom majd.
Szeretettel
J
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: