Az idő csak úgy rohan. Hogy őszinte legyek sokszor visszasírom azokat a napokat amikor Aron még pici volt, csak evett, aludt, napi pár peluscsere, és kész. Amikor pár hetes volt, nem is gondoltam, hogy ilyen lesz ha nyolc hónapos lesz. Elmondom miért is hiányolom azt az időt. Akkor minden nyugisabb volt, Aron nagyon nyugis baba volt, sosem sírt, és nem pakolt mászott. Nyugodtan össze tudtam dobni egy gyors ebédet. Most azonban: mászik, feláll és sétálgat a bútorok mellett, pakol ezerrel amit ér, a szája be nem áll. Ne értsetek félre, nagyon örülök neki hogy így fejlődik, nem győzöm gyönyörködni Benne. A legnagyobb csoda az életemben, az Apukájával együtt. De azért néha örülök ha alszik, jólesik a pihenő (mint például most is). Annyi energiája van, hogy itthon igen sokszor elhangzik a kérdés (az én számból főleg), hogy honnan van neked ennyi energiád fiam??? De Őt csak szeretni lehet. Olyan édes, mikor odamászik hozzám, bújik és puszit ad (ami nagyrészt abból áll hogy bekapja a fél arcom és csinál nekem egy nyálszakállat 😀 de nem bánom, egy pillanatig se. Vele teljes az életünk, még ha ez azt is jelenti hogy nyálszakállat kell hordanom nap mint nap. Mert ez a legédesebb puszi amit valaha is kaphatok. 😀
Játszótérre indulás előtt
A pakolásra terelve a szót: a nappalink ebből kifolyólag jelenleg játszótérként is funkcionál amit este szerény személyem újra nappalivá alakít. Szerencsére betudtunk szerezni egy nagy játékosdobozt, amibe nap végén megy be az összes játék és már rend is van. Persze napközben ennek a doboznak más funkciója van: Aron belefekszik, vagy csak a fejét dugja a dobozba, rámászik, ráül, tologatja.
Enni mindent megeszik, nem válogatós. A kedvence a tonhal, azt nagyon szereti. Illetve a gyümölcsökért van még oda, azonban a zöldségekkel kicsit hadilábon állunk, azokat annyira nem kedveli. Ha adnék neki egy tál csirkét banánnal azt belapátolná percek alatt. De ha abban van répa krumpli is például, akkor már nehezebben menne. Megenné, de szerintem ha tudná kiválogatná a zöldségeket belőle. Mondjuk tegnap vega lasagnét adtam neki, csak zöldségek voltak benne. Megette, amit csodáltam is. Remélem nem lesz zöldségellenes nagy korára. Szerintem ezt tuti az apjától örökölte mert ő eszik ilyen húsosan. Na majd meglátjuk.
Ez a ‘mit nézel’ fej 😀
Így élünk mi ebben a pillanatban. Az idő pedig szalad és lassan 9 hónaposak leszünk. Sokszor még mindig olyan érzésem van mintha most született volna és már így megnőtt. De hát ez az élet. De szerencsésnek mondhatom magam mert látom felnőni ezt a kis Csodát. Hiszen nekem Ő egy Csoda.
Szeretettel
J
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: