Bizonyítási vágy: hogyan befolyásol minket?

Megfigyeltem magam körül az embereket. Több típus létezik: van, akit egyáltalán nem érdekel, mit gondolnak mások, csinál mindent úgy, ahogy ő gondolja, és van a másik véglet, akit viszont annyira hajt a bizonyítási vágy, hogy beleőrül, és mindig meg akarja mutatni, hogy ő mennyit tud, hogy ő hogy, mit, hogyan, és milyen ügyesen csinál. És persze létezik a kettő közötti is: aki pont egészségesen erőlteti meg magát ahhoz, hogy lássák, hogy nem hülye, igenis tud, de ne is őrüljön bele a nagy akarásba. 

Forrás: WeHeartIt

Vajon mi lehet az oka, ha az ember nagyon bizonyítani akar, és folyton hajtja magát, hogy megfeleljen mások elvárásainak? Úgy vélem, ennek mély gyökere kell legyen. Lehet ez az, hogy az iskolában folyton piszkálták, hogy ő nem tud semmit, és felnőttként kitalálta, hogy ő majd bizony most megmutatja, hogy tud, és teper, hogy megfeleljen az elvárásoknak. Ez odáig jó, hogy ezzel be tudja bizonyítani, hogy ő igenis tud, és nem hülye, de hamar áteshet a ló másik oldalára, amikor is már csakis saját magáért csinálja, és nagy lesz a mellény, mert tudja, hogy milyen jó abban, amit csinál, de az áldozat szerepében akar tetszelegni. Ezt látom sok tehetségkutatóban, amikor odamennek az énekesek, iszonyat jól énekelnek, ez mindenki számára egyértelmű, ő is tudja nagyon jól, de amikor megkérdezik, miért jött, akkor a válasz az, hogy régen nagyon sokat bántották, és most megakarja mutatni, hogy talán van valami tehetsége. Szerintem ez félig álszent dolog, főleg ha totálisan tisztában van azzal, hogy tehetséges.

Azt gondolom, hogy mindenféleképpen elmondhatjuk, hogy embertársaink az okai, ha valaki bizonyítási vágyban szenved. Elmondom miért. Mert az, hogy valaki azt mondja, saját magának akar bizonyítani, annak semmi értelme, semmi tétje. És mindenki nyerni akar valamit, ha már annyit harcol, nemigaz? Egyrészt magának bizonyít, hogy megtudja csinálni, de melyikünk elégszik meg ezzel? Azt akarjuk, hogy ezt mások is lássák, nemigaz? 

És akkor azt hiszem, itt kell megkérdeznünk magunktól, hogy mi hova tartozunk? Én személy szerint mixelt kategória vagyok. 80 százalékban nagyon bizonyítani akarok, 20 százalékban pedig le se sz***m, amit mondanak, vagy amit elvárnak, mert nem érdekel. Érdekes, hogy most ástam először mélyre magamban, hogy én mit és miért akarok bizonyítani. És ahogy mondtam, ez a világ miatt van. Én az az embertípus vagyok, akit többet piszkáltak az általános iskolában, és ez megmaradt, így már a továbbiakban úgy éreztem, mindig meg kell mutatnom, hogy nem vagyok hülye. És mégha már gimiben meg egyetemen nem is szívóztak velem, ez megmaradt. 

Nem tudom, hogy az ember tud-e ezen változtatni, idáig még nem jutottam. Talán…