Végre újra itt. Hát eléggé hallgattam az elmúlt időben, sajnos az állapotom nem volt elég kielégítő ahhoz, hogy rendszeresen írhassak. Megpróbálkoztam vele, de sajnos nem ment. Azonban végre itt vagyok, megint.
Ha már van tapasztalatod a babavárás terén, akkor tudod, most én min megyek át: egyszerre vagyok izgatott és ideges. Néha pedig zavarodott… de ami biztos, az az, hogy már alig várom, hogy láthassam a mi kisbabánkat.
Azt persze nem mondanám, hogy depressziós vagyok. Mert nem. Néha szomorúnak érzem magam, de depis az nem vagyok. Az egyetlen ok, amiért szomorú vagyok, az az, hogy a családom nincs itt, és hiányoznak nekem. Sajnos nem tudnak itt lenni, de már alig várom az augusztust, hiszen akkor jönnek, amikor kisbabánk megérkezik.
Gyakran vannak pánikrohamaim éjszakánként, nem tudok lélegezni és félek. Nem tudom, mi lesz ha eljön az idő, honnan tudom majd ha kórházba kell menni. Én sajnos az a típus vagyok, akinek nagyon alacsony a fájdalomküszöbe. Nem nagyon bírom a fájdalmat. És ettől félek a legjobban.
Most már kicsit jobban vagyok, és remélem ezek a pánikrohamok is elmúlnak majd teljesen.
Ha van szüléssel kapcsolatos tapasztalatotok, szívesen várom.
Sok-sok szeretettel
Jane
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: